|
Az esküvői fátyol története
A fátyol már a középkorban az ártatlanság, a szűziesség és az erkölcsösség jelképe volt, viszont számtalan történet és babona kering igazi eredetéről.
Többek szerint a történet az ősi Rómában kezdődött, amikor az emberek úgy vélték, hogy a gonosz erők vonzódnak a menyasszonyhoz, ezért letakarták az arcát egy fátyollal, hogy ezzel megtévesszék a gonoszt.
A középkorban is a rontó szemek elől fátyolozták el a menyasszonyt, hogy ezzel felismerhetetlenné tegyék a vonásait.
Mások szerint a fátyol eredete összefüggésben áll a szervezett házasság intézményével, amikor az apa a kérőkkel alkudozott a lány kezéről és a hozományért. A menyasszony arcát csak a ceremónia után fedték fel, ezzel is meggátolva, hogy a vőlegény visszaléphessen a házasságtól. Természetesen a fátyolnak nemcsak funkciója, de szimbolikus jelentése is volt, mégpedig a menyasszony alázatát és engedelmességét fejezte ki a vőlegény felé.
A régi időkben a fátyol hossza határozta meg a nevét és azt, hogy hol és hogyan viselik.
Ilyen volt például a „katedrális fátyol”, amit csak esküvőkön viseltek templomban és katedrálisban.
Idővel a szokások és a fátyol jelentése is megváltozott.
Manapság a fátyol örömöt és boldogságot jelképez, és felhívja a figyelmet a menyasszony szépségére. Formáját és színét tekintve nincsenek megkötések, az egészen rövidtől a több méteresig minden megvásárolható. A fátyol a ruha fontos kiegészítője és a kettő kompozíciót alkot.
Az utóbbi 20évben a fátyol viselésében is történtek változások, hiszen már nem kell a menyasszonynak elfednie az arcát, sőt egy fehér fátyol manapság már második esküvőn is viselhető.
A rekordot egy angol televíziós személyiség: Star Jones 8,23 m-es fátyla tartja, csak egy kicsivel megelőzve Diana hercegnő 7.5m hosszú fátylát.

|